Miért van az,
hogy néha úgy érzem,
szivárvány a hajnal,
s fürdöm tükrében?
Átölel a bársony,
s lágyan cirógat,
puha álomcsókkal
ébren simogat.
Aztán eltűnik csak,
s nem lelem nem lelem.
Nem talál rám akkor
ég velem, ég velem.
Hiányzik dallama
mellyel átölel
de nem szól hozzám,
nem jön közel.
2007.07.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
