Szép, szüntelen, megállíthatatlan idő
mondd el nekem, mondd el, ki ő?
Lélek, ember, állat elme?
Vagy csak hús bilincsbe verve?
Ereszkedjünk alá a pokolra
- jól mondta. S közben mellét verte.
Születhet száz meztelen, szüntelen
ellenállhatatlan elme.
Kereshetnénk önvalónk másik felét
s rá is lelhetnénk olykor talán
de mily dermesztően borzasztó lenne
a mindent elsöprő halál.
Ha egyikünk hal - a másikunk is dermed?
Ki képes szavakkal felfogni ezt az ősszerelmet?
Konok, akaratos, makacs, kusza sorok.
Miért is nem engedik leírni.. holott?
2007.11.
