Hideg kristályok tévednek utamba
minden más, semmi sem úgy van ma.
De van, mi mégis állandó, örök
hol van a sárkány, hol van a török.
Lehunyom pilláim, hallani az álmot
mindent, mire a világ ez eddig csak vágyott
majd egy más világban, majd más valóságban
felkelek majd egyszer, ahol napsugár van.
Addig is ez van most, keserű szélmalom
megváltásra váró nagy kupac, nagy halom
egyszerű temető, egyszerű lét s élet
mikor elképzeled, van ki szeret téged.
Pedig nincs egy lélek,
ki most szólna néked
ez hát a valóság
ezt gondolod szépnek?
Utazz el, menj messze
senkit ne eressz be
mindennel magad vagy..
egyedül szállsz szembe.
Szembe szállsz a széllel
ki csak széllel bélel
soha nem is kérlel
hogy ó, ne menj még el.
Állandó a halom
állandó szélmalom
örök hát mi lenne
egyszer talán szembe..
2007.11.
