Szeretnék szó lenni egy újságpapíron
mit kezedbe veszel egy borongós napon.
Apró betűs, vagy színnel nyomtatott,
mi fehér kezeken nyomot hagyott.
Betűk, vonalak, ékezetek
mik leírhatják az életet.
Mosolyra fakaszthat, könnybe moshat,
felvidíthat és kedvet ronthat.
Ha elolvasnád a szótagokat,
látnád-e még a mondatokat?
Lennének-e kérdőjelek
pontok, vesszők.. és egyebek..
Szép szabad szólás, térdelve gyónás
idézőjelbe tett rég elmondott szavak.
Merre lapozol.. előre vagy hátra
vagy az az újság az asztalon marad.
Lámpát gyújt a Hold,
ne csak nézz, hanem láss.
Talán rossz helyre nyomtattak rosszkor
lehetnék én egészen más.
De az ólom komor dolog,
nem ismer könyörületet.
Megtanítja, nem egyszer.. sokszor
hogy mindent mindent csak egyszer lehet.
Szívemben ólom mondaná a halál
és közben kacagna saját magán.
Csöppnyi könyörület sincs a fű alatt,
csak néhány félbe maradt giliszta halad.
Képes újság. Az lenne jó.
Ó! Hát minek ide szó!
S visszanézne rád, mi még képes..
Minden körvonal fontos, mindegyik éles.
Süthet a Nap, álmodhatunk.
Újhold kelhet, meghalhatunk.
Nézhetünk előre, nézhetünk hátra
ha a jelenben a szó most árva..
Minek is írtak le, ha kiradíroznak,
s az újságpapírok összegyűrve végzik.
Sok sokatmondó szép szó lehet rajta írva
ha tudtad, hogy csak a klotyóba kellett végig.
2007.11.
