NApIRím

S megállék az úton, körbenézek akkor.
Virágok nyílanak, erdők bomlanak.
Hallom a messzi kürtöket, s lábam alól a tavasz kacsint.
Megállék akkor, s körbenézek.
Mind, kik voltanak, merre széledtetek,
hol lelik szemeim örömét szemednek.
Merre hallom meg súgott mondatod.
S mikor megállék, csönd övez s karol.
Nem maradtanak semmik.
Kacagó semmiség volt minden kincs,
nyájas mosoly volt minden találkozás.
S nézek messze a végtelen réteken,
s a tova úszó felhőkön, mint haladnak messze.
S akkor megérint a napsugár szelíden. 
Cirógat. 
Vele vagyok csak szerelemben.
Minden más csupán káprázat.
S tovább indulok. 
Dudorászva.
Hisz szavaink elapadtanak.