Hirtelen felkapott tegnap a szél,
repültem, szálltam, oly könnyedén.
Egyre feljebb és feljebb emelt,
tudtam, hogy le soha, soha nem ejt.
Égetett, perzselt, belül a tűz,
nem tudtam mi hajt, mi az mi űz.
Akartam látni és érezni már,
úgy szálltam mint egy szabad madár.
De hirtelen mindennek vége szakadt,
nem láttam mást, csak a szürke falat.
Tudtam, hogy álmomnak vége van már,
ez itt az asztal, ez itt a nyár.
De ha ma újra lefekszem majd,
feledem tán a bút és a bajt
és nem várom azt sem, hogy felébredek
csak egyetlen egyet: a forró szelet.
2006.08.12
