kibomlani kéne, szóvirág forrásokból bugyogni fel
a napra tekinteni, s nézni a lángokat, hogy nyeli el
a létező valót s kimondhatatlant
ezer kincs hullik összetörve a porba
aztán összetiporva
felemelkedik a sárkány
s tüze porig éget mindent
hajnal kél
pirkad
a város szertefoszlott
de hol születik majd gondolat
a semmiben
