kék bérceken
hó esett
és látta ott
a hideget
nem érezte
hanem látta
megdermedt
fagyott a szája
hó esett
és jég fagyott
itt a ma
és ott a múlt
kicsit édes
kicsit kényes
és lehet
hogy elavult..
már nem nézi
nem is kérdi
nincs is mit tán
ha nem érzi
ha nem kell már
ha nem moccan
eltűnt minden
ami ott van
nem is érti
még a lelke
de az esze
már meglelte
fáj még
ég még
meghal újra
belenéz
a kristály múltba
időzik még
meg meg áll
de vajon
hol a határ
merre menjen
hol van lélek
hol van tavasz
hol az élet
hol van olyan
kikelet
mit elmondani
sem lehet
csak egy volt oly
szivárványos
friss szeles
és sír a rét
tán ezer év
tán több is lesz
mikor újra
nyílik még..
2007.10.
