kristály palota
kemény falak
semmitmondó
bántó szavak
szakadék,
zuhanás,
távoli álom
naplemente
tavasz
és a hajnalt várom?
kőszikla
fagyos bérc
szeles, kihalt a táj
hol a barlang,
meleg,
boldog, kacagó száj?
merre lett az élet
hova szállt a pára
lágyan átölelő
nedves meleg árnya
szól e még madárdal,
ha felkelek reggel
nézek még a napba
tág, csillogó szemmel?
szemed zárva
füled süket
ébrednél a dallal
magad sem tudhatod
hogy miért
nem szól már a hajnal..
eltemetted?
elringattad?
vagy új hajnal ébredt?
máshol láttad meg a hívó
boldog messzeséget?
nem tudhatod..
ne is kérdezd..
elég legyen mára.
fogadd el azt,
hogy ezt kapod
így volt kitalálva...
nincsen semmi
nem is volt tán
el kell menni
hajnal szólt tán
huss el pára tűnj el messze
szakadj meg a végtelenbe..
nevess nagyot
semmi sincsen
itt az ember
itt az isten
rosszul tudtad
megtanultad
menj most messze
ha meguntad
ne lélegezz
ne is szólj
vár majd téged
a pokol
teremtheted magadnak
nesze itt van
megkaptad
és ha mégis erre járnál
nem szól a szám
fejem se fáj
ez a lényeg
értsd meg végre
volt eleje
és van vége.
2007.11.
