Ne játssz világ, elég volt már egészen a lecke,
sok pirkadat és éj volt már virrasztva, merengve.
Billenj helyre látóhatár, szállj magasra pára,
nyíljon újra üde lombok illatos virága.
Szép kikelet jöjj el hozzám, simíts újra végig
tudom, hallod az énekem, száll a magas égig.
Neked repül, hozzád dalol, hallhatod a csendben,
szívem búja, lelkem súlya veled van most egyben.
Hol a szép Hold, hol van a fény, hol a tűznek lángja,
merre kezed, merre karod, nyugalmas palástja?
Ne keressem, ne kutassam, ölelj át most újra
szeress engem most kikelet, maradj hozzám bújva.
Őrizzük együtt a lángot, hogy a világ éljen,
legyen úgy a valóságban, mint tündérmesében...
2007.10.
