Legördültek a csillagok utolsó könnyei,
nincs mit nyerni, nincs mit veszteni.
Szánalmasan üvöltött kint a téli szél,
nem tudta hol, mit, mennyiér'
Csak borulna rám puha takaró
szavak, mik érintik hajnali arcomat..
Szerelmes kiáltás, csend, megnyugtató,
egyedül vívtam, s vívom harcomat.
Nem kell a buja hév, nem kell mosoly.
Tudod, ez az élet.. komoly.
Ne sajnálj, ne dicsőíts engem!
Tudjuk mindketten, hogy ideje mennem.
Jól vagy ott, ahol vagy. Élj.
S újra láncra verte magát az élet.
Én nem bántalak. Nincs mitől félj.
Elmenni az egó fáj, s nem a lélek..
2008.01.
