S leszalltam en, le a poklokra, de szolt az ur: gyere fel.
Am labam a sarba ragadt, s nem lattam, merre vezet az ut, hol a jel.
Vak lettem, vilagtalan allat, ki nyuszit, ha jő a telihold,
s csak neztem volna fel a napsugarra, de megtudtam: letem is csak alom volt.
Akartam ebredni, hajnalra, kakasszora, de nem engedte a felelem,
maradtam alom s ebrenlet kozott: eletembe zarva elettelen.
