Erdő mellett zúg a patak,
benne fénylő hátú halak.
Kicsi maci ottan várja,
melyik lesz az uzsonnája.
Halászik már pár órája,
de nem teljesül az álma.
Mancsa lecsap, csobban a víz,
elúszik a hal mint a csíz.
Próbálkozik még egy párszor,
de a halak, mint a kámfor.
Szomorúan hagyja abba
fájt a foga a halakra.
Éhen cammog hazafele,
lóg az orra, bús a szeme.
Kicsi barlang hegynek szája,
ott várja az anyukája.
Szomorúan odaballag,
nem is szólal meg, csak hallgat.
Kicsi bocsom, mi bánt téged?
Látom szomorú vagy tényleg.
Bizony, kicsi bendőm üres.
Nem voltam ma nagyon ügyes.
Ó, kicsikém, ne szomorkodj,
rögtön megtömheted gyomrod.
Uzsonna vár az asztalon.
Gyere csak be, siess nagyon.
Kicsi maci nagyot sóhajt.
Anya, pocim most mást óhajt.
Mézet szeretnék én enni,
kívánságom most csak ennyi.
Ó picikém, az most nincsen.
Edd ami van kicsi kincsem.
Anya, én most inkább megyek,
tán sok mézet megehetek.
Vár az erdő, benne méhek,
náluk van a finom étek.
Jól van bocsom, szedd a lábad,
utad sikeresen járjad.
Szaladt a bocs, gyors volt lépte,
egyre csak a fákat nézte.
Kereste a sok-sok méhet,
tőlük szerezhet jó mézet.
Ekkor felpillant az égre,
felfigyelt a zümmögésre.
Méhek szálltak feje felett,
gyorsan utánuk is eredt.
Rá is talált egy nagy fára,
ahol kicsiny méhkas várta.
Fel is mászott nagy sietve,
belenyúlt a kis üregbe.
Felmarkolta mind a mézet,
lemászott és nagyot nézett.
Sok-sok méh dongta őt körbe,
meg is telt velük a szőre.
Aztán csípték, ahol tudták,
mackóba talált sok fullánk.
Eldobta gyorsan a mézet.
Rohant csak, vissza se nézett.
De a méhek csak üldözték,
összecsípték, ahol érték.
Sírva érkezett meg haza.
Zokogott csak: anya, anya!
Anyja tudta mi van vele,
száz méhcsípéssel volt tele.
Ápolgatta, cirógatta,
míg a sírást abbahagyta.
Hogyan történt mindez veled?
Miért mentek ezek mind neked?
Hát, találtam sok sok méhet,
és elvettem mind a mézet.
Aztán jöttek, körbedongtak
és egyre csak szúrtak, szúrtak.
Ó kicsikém, itt a hiba!
Tudod miből lett galiba?
Mind elvetted a sok mézet,
annyit se mondtál, hogy kéred.
Hogyha szépen kérted volna,
a fele már tiéd volna.
Nekik is kell ám az étek,
egész nyáron gyűjtik, érted?
Ó anyukám, mostmár értem,
az volt a baj, hogy nem kértem.
Meg az, hogy mindet elhoztam,
kicsit sem hagytam én ottan.
A kicsi bocs térült, fordult
és máris vissza is indult.
Méhecskéket szépen kérte,
legyen neki mézecskéje.
Adtak is neki eleget.
Tömd csak tele a begyedet!
Örült is a kicsi maci,
nagyon finom volt a hami.
Meg is köszönte azt szépen,
annyit adtak, elég éppen.
Mackó boldogan tért haza,
tele volt már mézzel hasa.
A méhecskék nem is csípték,
dongták körül, csak kísérték.
Anyja nagy örömmel látta,
okos, nagy lett fiacskája.
