Ha kigyúlnak majd akkor este a fények,
lelkünk aranya összeér.
Feledjük a rosszat, érezzük a szépet,
és a fényben a csend zenél.
Útra kél majd akkor egy gyönyörű dallam,
szívunk érzi lágy hangjait.
Úgy zenéljetek majd, hogy én is meghalljam,
egymást öleljék karjaink.
Egyszerre húzódik mosolyra a szájunk,
mindenki egy, tudjuk vakon.
Köszönöm Nektek a fényt, a dalt, az álmot.
Szeretlek Titeket nagyon.
2006.12.22.
