Szétlebbentek a pillangók, egy virág kelyhéről..
s borult az ég, könnybe lábadt fáradt szeme.
A Nap sugára, még utolsónak simított a bársonyos szirmokon,
de villám sújtott, s a szél, fellökte álmait.
Reszketve, s fázva hajolt a hideg földre
s egy fűszál sem marasztalta, csak a jég esett.
Szirmai kifordulva néztek az Égre fel
hátha meghallja tán egy angyal nyugtató halk szavát.
De oly hangosan dörgött az ég, s zúgott a szél
reményét elhagyva hanyatlott ..s földet ért.
Hagyta az eső tisztító, fájdalmas záporát,
hogy sárba ágyazza szárát, s levelét.
S lassan, oly távolinak tűntek a hangos zajok,
mosolygott fáradtan:"otthon vagyok"
és megszűnt a külvilág, már nem is fájt a jég,
s pillangók táncát látta a magasban...
Sokáig esett még, s dúlt vihar háborgó
de aztán csendesebben, s végül megállt.
Csönd honolt.. s egy napsugár..
..simította végig a tájat.
Letekintett.. a fáradt.. bársonyos szirmokra.
és ahogy utolsónak simította..úgy lelt rá először.
Nem fáradt. Lágy melegével cirógatta a hideg szárat,
s levelet, s még amit lehet..
Lassan, nagyon lassan,felszáradt a sár
s minden vele együtt, ami nagyon fáj..
s a kis virág érezte a lágy meleget.
Újra kisimultak a gyűrött levelek.
S fáradtan még, de nagy örömmel telve
szára egyenes lett, és az eget leste.
Gyönyörködött a tiszta, fénylő Napban,
angyalok szavát is meghallotta halkan.
..és újra pillangók táncoltak körülötte..
2007.09.22-
