NApIRím

  Este olvastam. Verseket.Sorokat százat, betűket ezreket.S mind mélyről indultak, komolyan szóltak,kinyitották a lelkemet. Szálltam az égbens voltam a föld alatt.Láttam sivár tájat és csillogó tavat. Felemeltek a szavak,aztán zuhantam a mélybe,s kint, a csendes…

  Ha kezed kezemben lenne, bele néznék a szemedbe. Meglátnánk akkor a Mindent, jól tudnánk, hogy mi lakik bent.  De ha szemedet bezárod, nem láthatom a világot. Csak a végtelenbe nézek, nem is tudod hogy mit érzek.  Talán azt még én sem tudom, de mikor szemem…

  Megcsillant a fájdalom tükre, hazafelé visz a téli nyár. Tudd. Hisz tán bennem lesz örökre: Szeretlek. - Az egy - szabad madár -  2006.12.10.

  Ha kigyúlnak majd akkor este a fények, lelkünk aranya összeér. Feledjük a rosszat, érezzük a szépet, és a fényben a csend zenél.  Útra kél majd akkor egy gyönyörű dallam, szívunk érzi lágy hangjait. Úgy zenéljetek majd, hogy én is meghalljam, egymást…

  Mikor meglibben a kicsiny gyertya lángja,mikor a kis szobát fenyőillat járja,mikor szikra pattan a csillagszóróból,tudd, hogy cirógatlak: hogy érezd magad jól. Mikor hideg pelyhek szállnak az ajkadra,mikor csikorogva hó tapad talpadra,mikor a jeges szél nem enged…

  Szomorúan nézel most bele a fénybe, reménytelenül állsz, egyedül az éjbe. Ha bánat fojtogat, s szemedben csillan meg,ellobban kis lángja teljesen szívednek.  Szeretetre vágynál, és egy igaz társra, ki megérzi talán mi a szíved vágya.  Kutathatod érte az…

  Elmerülsz a végtelenbe... Megszűnik ez a világ ott. Elfogy minden, puha csendbe. A teljességet találod.  Nincs ott idő és távolság, összeolvad minden, egybe. Az az örök, egy valóság. Nincs is semmi megnevezve.  Lelkedben él már örökre akkor is, ha erre…

Mikor Rád gondolok, velem vagy egészen. Reggel Veled kelek.. Ég a testem, érzem.  Behunyom a szemem s látom a Tiédet. Ó hogy ölelnélek.. A tüzedben égek.  Vágyom az ajkadra, minden érintésre. Nincsenek most szavak.. mi vagyunk, én és Te.  Érzem az illatod csókolnám…

Messze, ahol madár se járt,hegyen, völgyön, nagy vízen át,áll egy kastély, kicsit romos,a pincéje vizes, dohos. Vajon ki a várnak ura?Egy nagy sárkány. Kicsit fura.Hiába nagy, van hét feje,mégis szomorú a szeme. Nincs barátja, ismerőseminden lélek retteg tőle.Elindult…

Erdő mellett zúg a patak,benne fénylő hátú halak.Kicsi maci ottan várja,melyik lesz az uzsonnája. Halászik már pár órája, de nem teljesül az álma.Mancsa lecsap, csobban a víz,elúszik a hal mint a csíz. Próbálkozik még egy párszor,de a halak, mint a kámfor.Szomorúan…

Árnyas fák közt mi tündököl?Fodrozódó kék víztükör.Kerek tavacska áll ottanpartján a sás meg-meg moccan. Békamama csemetéiugrándoznak, ő meg nézi.Vigyáz a kis porontyokratanítja őket a jóra. Virgonc mind, de lám az egyikvalamiért eligyekszik.Békamama…

Kerek erdő közepébensürgés forgás folyik éppen.Kicsiny hangya kuckót építminden sarkot szépre díszít. Lakájos legyen a fészekbevisz sok-sok magot, étket.Hogyha jön a téli hidegezt mind majd akkor eszi meg. Piciny asztal, hozzá székekváza, virág, sárgák, kékek.Puha…

Szép kertek  szép házak  szép élet  szép vágyak.   Szép tervek  szép álmok  szép felhők  szép lányok.   Szép utak  szép terek  szép autók  emberek.   Szép fecskék  szép szárnyak  szép…

Kicsiny lepke az éj.  Virágról virágra száll.  S ha elhervad lassan a rét  többé nem repül már.

  Rohanó percek.  Rohanó álmok.  Rohanó élet.  Rohanok. Szállok.

Hulló falevelek  haldokló napsugár  fájó szürke szelek  tél jött a nyár után.   - október délután -

Simák és szelídek.  Köré kört kerítek,  kiveszem kezedből,  könny csordul szememből.

A magány sötét végtelenje vesz körül  fülsüketítő némasággal ;  melyben rikítva zuhan egy kő s csapódik élesen.   Az éj szórja darabokra, átlátszó szilánkokká  törve a csendet, a némaságot, a végtelent.  Minden mozdulatlan,…

    Szó mi szó    mondhatnám  így se úgy  kellene  fel se le  tennem s   mennem.   Azonban  ez se az  állítom   te se ő  akarja  úgy mint én  mondani  s tenni

Nevetni kéne valahogy még,  valahogy még, ahogy rég nevettem,  - és sosem féltem.   Kérni kéne valahogy még,  valahogy még, ahogy mindig kértem,  - és sosem adtak.   Sírni kéne valahogy még,   valahogy még, ahogy eddig sírtam,  - és…

  A jók mindig megbánják  ha rosszat tesznek?   Sok kismadár repül - repdes.  Az egyik nem bírja tovább - lezuhan.  A többiek tovább repülnek.   Szép volt a nyár,  bár lehetett volna szebb is.  Szép volt a tél,   bár lehetett…

  Furcsa szavak. Igen furcsa szavak  törnek át fejemben egy nagyon vastag falat.  Kereshetném mi az, hogy mi miatt születnek.  Kereshetném, hogy mi értelme ennek az életnek.   Igen, kereshetném, de mégsem keresem.  S a szavak áradata is olyan…