NApIRím

Hideg kristályok tévednek utamba
minden más, semmi sem úgy van ma.
De van, mi mégis állandó, örök
hol van a sárkány, hol van a török.

Lehunyom pilláim, hallani az álmot
mindent, mire a világ ez eddig csak vágyott
majd egy más világban, majd más valóságban
felkelek majd egyszer, ahol napsugár van.

Addig is ez van most, keserű szélmalom
megváltásra váró nagy kupac, nagy halom
egyszerű temető, egyszerű lét s élet
mikor elképzeled, van ki szeret téged.

Pedig nincs egy lélek,
ki most szólna néked
ez hát a valóság
ezt gondolod szépnek?

Utazz el, menj messze
senkit ne eressz be
mindennel magad vagy..
egyedül szállsz szembe.

Szembe szállsz a széllel
ki csak széllel bélel
soha nem is kérlel
hogy ó, ne menj még el.

Állandó a halom
állandó szélmalom
örök hát mi lenne
egyszer talán szembe..

2007.11.

Csend.. honnan az erőd
darabokra hullhat a világ lábaid előtt.
S nem szólasz - hisz csend vagy
minden ennyire hidegen hagy? Vagy?

2007.11.

Erre néztem
arra láttam
arra mentem
erre jártam

most megállok.
nem látok.
csak várok.
egy világot..

2007.11.

Szerpentines utakon járva
karodat, szívedet kitárva
és várva, hogy belerohanj a zuhanásba
szabadon szállva
felkelni százszor
ó, mondd, az ember, vajh meddig gyászol?
s ez pár sor..
Lehet hogy máshol - lehet, hogy egyszer
találkoztunk mi már egyszer
s elfelejteni ezt kényszer
mégis ékszer
s nem egyszer, nem kétszer
képesek vagyunk még egyszer
meg még egyszer a szerpentinen rohanni
a mélybe zuhanni..
s mikor már összerakhatatlanok a csontok
hát zászlót bontok
és repülök haza
nem kell többet szerpentines út
csak valami laza álom
miben majd a végét várom
ó de nem..  nem lehet vége
belekényszerítve ebbe az egészbe
héjj te!
vessünk véget ennek
mert a szerpentinek oly gyorsan sietnek
szeretnék egy helyet a hegy tetején
hova leülhetsz te és leülök én
s feledhetjük az utakat el
az is eljön majd egyszer..

2007.11.

Szép, szüntelen, megállíthatatlan idő
mondd el nekem, mondd el, ki ő?
Lélek, ember, állat elme?
Vagy csak hús bilincsbe verve?

Ereszkedjünk alá a pokolra
- jól mondta. S közben mellét verte.
Születhet száz meztelen, szüntelen
ellenállhatatlan elme.

Kereshetnénk önvalónk másik felét
s rá is lelhetnénk olykor talán
de mily dermesztően borzasztó lenne
a mindent elsöprő halál.

Ha egyikünk hal - a másikunk is dermed?
Ki képes szavakkal felfogni ezt az ősszerelmet?
Konok, akaratos, makacs, kusza sorok.
Miért is nem engedik leírni.. holott?

2007.11.

Szeretnék szó lenni egy újságpapíron
mit kezedbe veszel egy borongós napon.
Apró betűs, vagy színnel nyomtatott,
mi fehér kezeken nyomot hagyott.

Betűk, vonalak, ékezetek
mik leírhatják az életet.
Mosolyra fakaszthat, könnybe moshat,
felvidíthat és kedvet ronthat.

Ha elolvasnád a szótagokat,
látnád-e még a mondatokat?
Lennének-e kérdőjelek
pontok, vesszők.. és egyebek..

Szép szabad szólás, térdelve gyónás
idézőjelbe tett rég elmondott szavak.
Merre lapozol.. előre vagy hátra
vagy az az újság az asztalon marad.

Lámpát gyújt a Hold,
ne csak nézz, hanem láss.
Talán rossz helyre nyomtattak rosszkor
lehetnék én egészen más.

De az ólom komor dolog,
nem ismer könyörületet.
Megtanítja, nem egyszer.. sokszor
hogy mindent mindent csak egyszer lehet.

Szívemben ólom mondaná a halál
és közben kacagna saját magán.
Csöppnyi könyörület sincs a fű alatt,
csak néhány félbe maradt giliszta halad.

Képes újság. Az lenne jó.
Ó! Hát minek ide szó!
S visszanézne rád, mi még képes..
Minden körvonal fontos, mindegyik éles.

Süthet a Nap, álmodhatunk.
Újhold kelhet, meghalhatunk.
Nézhetünk előre, nézhetünk hátra
ha a jelenben a szó most árva..

Minek is írtak le, ha kiradíroznak,
s az újságpapírok összegyűrve végzik.
Sok sokatmondó szép szó lehet rajta írva
ha tudtad, hogy csak a klotyóba kellett végig.

2007.11.

Szürke utcaköveken visz az út.
Az ég beborult, vihar vonult.
Csendes kopogós.. szárny suhogás.
Angyal kíséri léptem. Ki lehetne más?

2007.11.

Talán itt az idő
hogy befejezzem itt.
Úgy lettem, hogy most már
nem adok semmit..

Írhatnám még tovább,
de felesleges.
Tán az Ég is tudja
mikor miért keres..

2007.11.

égen szikrázó égi tünemények   sorsukat hátrahagyva hálát mondanak az égnek   s hagyják szellemük lámpását kihunyni    életük fonalát előre guritni   vad zivatar szóljon kakas kukorékol   felkel a Nap akkor aztán újra meghol   száz lámpás égessen szirmokat tépdessen   jöjjön a kínzó múlt el sose engedjen   hallod az éjszakák szava csak most szólal   lesz belőle szép vers aztán altatódal   becsukom a szemem kell az álom élet   kell hogy lássak mindent olyannak hát szépnek   kell az égi áldás nélküle meghalok   tán nem is létezem tán nem is én vagyok   őrült rohanás van szemem tágra nyitva   szédülve omlanék kitárt karjaidba   aztán az öreg éj leoltja a lámpást   nem hallok semmit sem nem maradt most már más   csak itt nesz csak ott fül kezed távol látom   át az óceánon át másik világon   hallanám  keresném de nincs meg szeretném   kő zuhan alább száll koppan most és megáll   gurulhat bármerre ki tudja hol áll meg   ha engem talál meg ha engem talál meg   szélvihar fázom most remegek lázam fáj   lüktető szívemben remegő halál jár   néha nem is élek tán itt hagy a lélek   olyankor mint robot dolgozik az élet   csak még egy kis virág csak még egy álom kell   miért nem emlékezem mondd ezt ki fújta el   mécsesem lámpásom miért oltod miért teszed   szeretném fényemmel ölelni szívedet   de a fény hol lebeg de szíved nem adod   merre világítsak ó mondom nem vagyok   tenger morajlása vad zöld kék zivatar   mosson le áztasson mondom engem akar   ringasson csitítson alszom most a létben   melegben párnákon nem lehet á mégsem   menni kell menni kell mert mindent csak muszáj   álmomban ott leszek vitorlás és uszály   kifut a nagy hajó átszeli a vizet   ki az ki most meglát ki az ki érti meg   kő lepte sár lepte keserű hajnalban   zokogó szél tombol új nap van új nap van   menni csak előre és nem nézni hátra   ez az élet sója így van kitalálva   pörgetett szétszedett felemelt leesett   ledobott itt hagyott ó hogyan lelem meg   nézek most utána hol lehet hol lehet   nem látom alszom tán akarja értse meg   szívemet bezárta  és csak az én remeg   hogyan is éljek most adjatok életet   zárt szívvel nem látok zárt szívvel nem hallok   adjatok új szívet mert ha nem meghalok

2007.11.

elmenjek?
akarod?
itt voltam
nem vagyok
kel a Nap
kék az Ég
és minden
nagyon szép..

2007.11.

Még nyílik a virág
még dalol a rigó
még süt a Nap
még hull a hó
még fúj a szél
még susog a sás
még csobban a víz
még épül a ház.

Még lehet szép holnap
még lehet hogy lehet
még találhatsz nyugalmas szigeteket
még zümmöghet méh
még izzhat parázs
még szeret az Ég
még jöhet egy varázs..?

2007.11.

kristály palota
kemény falak
semmitmondó
bántó szavak
szakadék,
zuhanás,
távoli álom
naplemente
tavasz
és a hajnalt várom?
kőszikla
fagyos bérc
szeles, kihalt a táj
hol a barlang,
meleg,
boldog, kacagó száj?
merre lett az élet
hova szállt a pára
lágyan átölelő
nedves meleg árnya
szól e még madárdal,
ha felkelek reggel
nézek még a napba
tág, csillogó szemmel?
szemed zárva
füled süket
ébrednél a dallal
magad sem tudhatod
hogy miért
nem szól már a hajnal..
eltemetted?
elringattad?
vagy új hajnal ébredt?
máshol láttad meg a hívó
boldog messzeséget?
nem tudhatod..
ne is kérdezd..
elég legyen mára.
fogadd el azt,
hogy ezt kapod
így volt kitalálva...

nincsen semmi
nem is volt tán
el kell menni
hajnal szólt tán
huss el pára tűnj el messze
szakadj meg a végtelenbe..
nevess nagyot
semmi sincsen
itt az ember
itt az isten
rosszul tudtad
megtanultad
menj most messze
ha meguntad
ne lélegezz
ne is szólj
vár majd téged
a pokol
teremtheted magadnak
nesze itt van
megkaptad
és ha mégis erre járnál
nem szól a szám
fejem se fáj
ez a lényeg
értsd meg végre
volt eleje
és van vége.

2007.11.

ég e még a tűz?
van e égi láz?
merre megy az út?
van e folytatás?
forrás hol fakad?
hol csobog a víz?
merre jár a hold?
édes e az íz?
lesz e szép tavasz?
fehér karácsony?
hol van az a nap?
mikor jól látom?
ki kísér el majd?
egyedül megyek?
szeret most az ég?
és az emberek?
kósza szél lebeg?
avagy jön vihar?
miért erre megyek?
nem lesz semmi baj?
merre nő a fű?
mikor él a rét?
a szép álmokat?
ma ki tépi szét?
szól e a harang?
mikor elmegyek?
jó ha itt vagyok?
kell hogy itt legyek?
a rózsa miért szép?
és a tulipán?
édes e a méz?
keserű a szám?
miért lett ahogy lett?
hol rontottam el?
és ha kérdezek?
mondd meg ki felel?
magad válaszolj?
tudod a választ?
vagy csak tapogatsz?
keserűn lázadsz?

2007.11.

Mar 22, 12:51 müon elmentem csôgörényért, ha ez újság... ((( :
Mar 22, 12:52 lili dugulás van?:)))
Mar 22, 12:52 müon nem kaptam, de mire hazaértem, megsz?nt
Mar 22, 12:52 müon ((( :
Mar 22, 12:53 lili ez így szokott lenni..megoldódnak a dolgok...szinte!!..maguktól...:))
Mar 22, 12:53 müon írsz errôl egy verset, ha megkérlek? ((( :
Mar 22, 12:54 lili melyik előbb, melyik utóbb....de meg. oldódnak:DDD
Mar 22, 12:54 müon lírai cím lehetne: csôgörényhiány
Mar 22, 12:54 lili najó, betervezem, de csak a kedvedért!:)))
Mar 22, 12:54 müon érzed, milyen szépen hullámzik a ritmusa?
Mar 22, 12:54 müon jambikus lüktetés
Mar 22, 12:54 lili okés, megbeszélzük, meglesz:))
Mar 22, 12:54 müon ((( :
Mar 22, 12:55 lili Csőgörényem merre lelem
Mar 22, 12:56 lili segíts nekem jóistenem
Mar 22, 12:56 lili alig alszom, alig élek
Mar 22, 12:56 müon ((( :
Mar 22, 12:56 müon viszont sokat kef...
Mar 22, 12:56 lili ó, csak eldugulva élek
Mar 22, 12:56 lili :DDD
Mar 22, 12:57 müon jó sokattal kijön a szótagszám
Mar 22, 12:57 müon ((( :
Mar 22, 12:57 lili ha meglelném csőgörényem
Mar 22, 12:57 lili jókedvem is lenne nékem
Mar 22, 12:57 lili vidáman néznék az égre
Mar 22, 12:58 lili enyém egy csőgörény végre
Mar 22, 12:58 müon beküldjük az élet és irodalomnak?
Mar 22, 12:58 müon ((( :
Mar 22, 12:59 lili igen, ezen gondolkodtam én is...hogy talán ott...megbecsülnék páratlan tehetségemet csőgörény ügyben..:DDD
Mar 22, 12:59 müon ja, és elég életszagú is...
Mar 22, 13:00 lili hát szaga biztos hogy van..:DD

2007

Miért van az,
hogy néha úgy érzem,
szivárvány a hajnal,
s fürdöm tükrében?

Átölel a bársony,
s lágyan cirógat,
puha álomcsókkal
ébren simogat.

Aztán eltűnik csak,
s nem lelem nem lelem.
Nem talál rám akkor
ég velem, ég velem.

Hiányzik dallama
mellyel átölel
de nem szól hozzám,
nem jön közel.

2007.07.

A hullámok,
melyek oly szépek
tajtékjaikkal,
s cseppjeikből
a tenger áll össze
egésszé..
S a hajó, ha billegett
tán rosszul építették
a mesterek..
Félve tán a jövőtől,
hogy majd mi lehet,
de így nem lehet..
Mert kik döntenek?
S ha vízbe fúlnék,
tán akkor is
csak suttogásod
hallanám..odaát?
S a semmit markolva
kérded s kéred,
magasságot és mélységet,
mennyet és poklot átélve,
nevetve és sírva,
örvénnyel harcolva..
..hogy értsem meg..
Hát megértem.
De az igazságot kimondani,
csak neked lehet.

2007.07.

miért kellenek ki nem mondott szavak?
miért nem hallja , akinek szabad?
hol lesz az egésznek vége?
élek, vagy meghalok végre?
hová vezet az út, ha nem előre?
merre jár ki poharam megtöltse?
miért ordítanak, miért kiabálnak?
miért játszanak , és félreállnak?
hol az ébredés és hol az álom?
miért kell a semmi, ha nem erre vágyom?
mikor emel fel magasra az érzés?
mikor múlik el minden ártó kétség?
mikor válaszolnak, a feltett kérdésekre?
mikor érzem már hogy nem vagy olyan messze?

szeretnék kiabálni
a Napba látni
az élet minden rezdülését kipróbálni
várni
kérni
akarni
adni
létezve
kétkedve
újra elragadtatni
szállni
merülni
menni
és jönni
feledni
emlékezni
s e világra jönni

2007. 03.

 
Hmmm, merre is vannak az igaz dalok,
hol szól a holnap
csillag tengere
fegyvere
ne
ne
nem lehet
elfelejtenem
mert ez is a végtelen
szelleme,
kelleme,
jelleme..
s teszem dolgom,
mert kell..
ne felejts el..

2007.10.

Ne játssz világ, elég volt már egészen a lecke,
sok pirkadat és éj volt már virrasztva, merengve.
Billenj helyre látóhatár, szállj magasra pára,
nyíljon újra üde lombok illatos virága.
Szép kikelet jöjj el hozzám, simíts újra végig
tudom, hallod az énekem, száll a magas égig.
Neked repül, hozzád dalol, hallhatod a csendben,
szívem búja, lelkem súlya veled van most egyben.
Hol a szép Hold, hol van a fény, hol a tűznek lángja,
merre kezed, merre karod, nyugalmas palástja?
Ne keressem, ne kutassam, ölelj át most újra
szeress engem most kikelet, maradj hozzám bújva.
Őrizzük együtt a lángot, hogy a világ éljen,
legyen úgy a valóságban, mint tündérmesében...

2007.10.

kitisztítani, nem akarom
mert az illúzió jó nagyon
akkor is ha nem igaz
néha csak ez nyújt vigaszt
hátat fordítani se akarok
még azt hinném gyáva vagyok
meg akkor tán minden veszne
pedig biztos van értelme
hogy itt lettél egyszer csak velem
csak a válaszokat még nem lelem
a várakozás meg..nem tudom..
igazából nagyon unom
pedig lehet erre is tanít
hogy nem tudom mi van itt bent, meg kint..
rábízom azt hiszem a Mindenre..
s tán rájövök, ki vagyok én..és ki vagy Te..

2007.10.

hát akkor
induljon el
aminek kell
hulljon a hó
ha kell
ha nem
legyen így a jó
ahogy akarod
légy vidám
tenni kell
tenni ám
szép napsütést
láss a magasban
mosolyogj
mert így akartam
szép felhők
adjanak árnyat
simogasson a szél
míg el nem fárad
menj menj előre
ne nézz hátra
ott már nincs semmi
minden hiába
légy boldog
azt akarom
ne érdekeljen
néhány halom
szürke sár
mert úgyis
felszáradt már
és kemény
föld lett belőle
sziklákkal
összenőve
de ilyen az élet
s tán a földnek
jó is hogy így lett
hiszen
keménynek kell lenni
csak úgy lehet
újjászületni...
újra meg újra
mert nem volt még elég
dörögjön a menny
és hulljon rám az ég
akarom hogy jó legyen Neked
többet most már nem leszek Veled..

2007.10.

átölelnélek
nagyon
tudom nem akarod
de hagyom

magamnak
hadd legyen
ahogy akarom
nem érdekel..

hagyom magam
hozzád bújva
jó így
lenni

aztán elengedlek
tudom
el kell
menni

csak jó volt
érezni
a nyugodt
megérkezést

nem zavarlak
tovább
csak szerettem volna
egy ölelést..

2007.10.

majd egyszer tán
nem úgy lesz
mint most

de most még
a csillagok ragyognak
és a nap éget

széles utakon
fúj a szél engem is
és téged

majd egyszer
virágba borul a sivatag
és szól a dal

majd egyszer szól a dal
és napsugár dalol
és a rímek között

ott leszel te is
és én is ott leszek
valahol

ha minden kihuny
akkor is lesz egy ének
mi eldalolja

milyen volt hajdan
a világ
szépnek

és benne él majd
mindenben
évmilliárdok dala

ott lesz mindenhol
a ma
és a tegnap szava

úgy daloljunk hát
hogy értsék
majd egykor

ha nem is lesznek
fülek
csak porszemek

vagy tengerek
vagy ha semmi se
hát az is hallja meg

miért éltünk most
s miért mentünk el..
és figyel..

2007.10.

kék bérceken
hó esett
és látta ott
a hideget
nem érezte
hanem látta
megdermedt
fagyott a szája
hó esett
és jég fagyott
itt a ma
és ott a múlt
kicsit édes
kicsit kényes
és lehet
hogy elavult..
már nem nézi
nem is kérdi
nincs is mit tán
ha nem érzi
ha nem kell már
ha nem moccan
eltűnt minden
ami ott van
nem is érti
még a lelke
de az esze
már meglelte
fáj még
ég még
meghal újra
belenéz
a kristály múltba
időzik még
meg meg áll
de vajon
hol a határ
merre menjen
hol van lélek
hol van tavasz
hol az élet
hol van olyan
kikelet
mit elmondani
sem lehet
csak egy volt oly
szivárványos
friss szeles
és sír a rét
tán ezer év
tán több is lesz
mikor újra
nyílik még..

2007.10.

érezni akarom újra mi te vagy
lángolva égni csendben újra
de csak a hideg megszokott érzés
van most is itt velem, hozzám simulva

2007.10.